- Prosím, tessék?
- Jóestét, egyes.
- 50 euró lesz. XY kártyád van?
- Igen persze
.....
Ezt a rövid párbeszédet ma este folytattam le egy közismert olajvállalat benzinkútján Csallóközcsütörtök mellett. Hogy mi ezen a különös? Semmi? Hát nagy tévedésben vagytok akkor.
Utóbbi időben egyre több olyan erőfeszítést látok (és támogatok) különböző polgári társulatoktól, amik a magyar nyelv népszerűsítését szolgálják, többek között a boltokban feltüntetett "Beszélünk magyarul is!" matricákkal. De sajnos ezzel egyenes arányban nő azoknak a száma is, akik azt a kérdést teszik fel, hogy ettől hogy lesz majd olcsóbb a kenyér? Hát sehogy. Viszont jobb érzés lesz megvenni. És hogy miért, azt rögtön el is magyarázom egy konkrét példán.
Minap történt velem, hogy pizzát ettem a barátnőmmel. Fiatal csaj volt a pultnál és mentem fizetni. Szegény nem volt vele teljesen tisztában mit is rendeltem, így hát megkérdezte tőlem:
- Tam ste sedeli, kde sedí tá pani? (Ott ült, ahol az a néni ül?)
Mondom magamban, milyen nénire gondol ez? Hátranézek, sehol egy lélek, csak a barátnőm mosolyog vissza rám. Elnevettem magam, és így nevetve elmagyaráztam a pincérlánynak (komolyan nem lehetett több 16 évesnél) hogy a 20 éves barátnőm még nem olyan vén h "pani" legyen. Persze szlovákul. Zavarában nem tudott mit válaszolni rá, csak odanyújtotta a számlát. Egy szó mint száz, kicsit kínos volt a helyzet számomra is.
Na de hogy visszatérjek arra miért is hoztam fel ezt példaként, próbáljuk meg elképzelni ezt a helyzetet magyar kiadásban. Vajon mit kérdett volna a pincérlány? Én megmondom mit, ezt:
- Ott ültél azzal a lánnyal(csajjal)?
Nem nagy különbség, kb. annyi, hogy nem érzem magam vénembernek utána és mosolyogva, elégedetten távozok.
És itt a nagy eltérés a szlovák és magyar eladók között. A szlovák, akár velem egyidős, fiatalabb vagy idősebb, állandóan magázni fog. És természetesen, én is őt. De amint magyar eladóval kerülök kapcsolatba, a tegezés lesz az elfogadott forma. Persze, nem fogom letegezni a 72 éves Mari nénit a sarki boltban, de ha látom, hogy egy 20 év körüli pincér(lány) van a pultnál, automatikusan "Heló"-val megyek oda. És olyankor nemcsak hogy anyanyelvemen kommunikálhatok vele, hanem az egész párbeszéd felszabadultabb, közvetlenebb és a végén mindketten elégedettebbek is vagyunk.
Összefoglalásként azt mondom, szlovákul nehéz olyan közvetlen kapcsolatot teremtenem az eladóval mint magyarul. És így jutottam oda, hogy olcsóbb nem is lesz a kenyér a magyar szótól, de megvásárlása jobb érzés lesz.
